Elévülés a CMR-egyezmény 32. cikke szerint
Az egyezmény 32. cikkének (1) bekezdése szerint az egyezmény hatálya alá tartozó fuvarozásból eredő igények elévülési ideje egy év; szándékosság, illetve olyan vétkesség esetén, amely az eljáró bíróság joga szerint a szándékossággal egyenértékűnek minősül, az elévülési idő három év. A fuvardíj megfizetése iránti követelés nem az áru elveszéséből, megsérüléséből vagy a késedelemből eredő igény, ezért a 32. cikk (1) bekezdésének c) pontja szerinti maradék kategória érvényesül: az elévülési idő a fuvarozási szerződés megkötésétől számított három hónap elteltével kezdődik, és a kezdőnap nem számít bele a határidőbe. A gyakorlatban tehát a követelés nagyjából tizenöt hónappal a fuvarozási szerződés megkötése után elévülhet – a szerződés megkötésétől, nem pedig a számla esedékességétől számítva. Az egyezmény 32. cikkének (2) bekezdése szerint az írásbeli felszólamlás az elévülést addig a napig felfüggeszti, amíg a fuvarozó a felszólamlást írásban el nem utasítja, és a mellékelt okmányokat vissza nem küldi; az ugyanarra az igényre vonatkozó további felszólamlás az elévülést újból nem függeszti fel. Ez a rendelkezés a fuvarozó által elutasított felszólamlásra épül – az a fizetési felszólítás, amellyel maga a fuvarozó követeli a fuvardíjat a megbízótól, nem tartozik a rendelkezés szövege alá, és az elévülést nem függeszti fel. A (2) bekezdés szerinti eseten kívül a 32. cikk (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az elévülés felfüggesztésére (nyugvására) és megszakadására az eljáró bíróság joga irányadó; szlovák bíróság előtt ez a Kereskedelmi Törvénykönyv 402. §-át jelenti, amely szerint az elévülési idő folyása csak olyan cselekménnyel áll meg, amely a bírósági eljárás megindításának, illetve a jog már megindított eljárásban való érvényesítésének minősül. Az adósnak küldött fizetési emlékeztetők az elévülési időt nem hosszabbítják meg.
A szakmai gyakorlat nem egységes abban, hogy a fuvarozó fuvardíj iránti követelésére a CMR-egyezmény 32. cikke szerinti egyéves, vagy a szlovák Kereskedelmi Törvénykönyv 397. §-a szerinti általános négyéves elévülési idő irányadó-e. E bizonytalanság miatt indokolt a rövidebb határidővel számolni.